A NAV határozott álláspontja az volt (2025.07.01-ig), hogy katás egyéni vállalkozó nem végezhet munkaviszony keretében olyan tevékenységet, amit egyéni vállalkozóként végez, mert az kifizetőtől származó bevételnek minősül, és a kata adózásból való kizárást vonja maga után.
Ez az állítás számomra teljesen elfogadhatatlan volt. Válaszlevélben logikus érveléssel és egy egyszerű példával mutattam be, miért téves az álláspontjuk. Ennek hatására a NAV hajlandó volt újragondolni a vonatkozó törvények értelmezését, és az NGM-el egyeztetve félévvel később arról értesítettek, hogy nekem van igazam: semmi nem tiltja, hogy katás vállalkozó a szakmájában munkaviszonyt is létesítsen.
Ez egy nagyon bíztató példa arra, hogy érdemes felvenni a kesztyűt, érdemes önállóan értelmezni a törvényt, és logikus érveléssel vitába szállni a hatósággal!
Honnan ered a téves álláspont?
Egy ügyfelem osztotta meg velem dr. Kecsmárki Viktor cikkét, amely egy olvasói kérdésre írt válasz volt. A kérdés az volt, hogy egy kisadózó egyéni vállalkozó a vállalkozói nyilvántartásban szereplő tevékenységet végezheti-e munkaviszonyban, egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban vagy megbízási jogviszonyban?
Kecsmárki a válaszában törvényi hivatkozások mentén levezette, hogy a kisadózó az egyéni vállalkozóként nyilvántartott tevékenységet sem munkaviszonyban, sem egyszerűsített foglalkoztatás keretében nem végezheti, mert az a kata-adózásból való kizárással jár, tekintettel arra, hogy kifizetőtől kap bevételt.
Nem hittem a szememnek a cikket olvasva! Eddig azt gondoltam, hogy az eltérő álláspontok könnyen tisztázhatóak, ha a törvényt elővéve jogszabályhelyekre hivatkozva érvelünk. De olyat, hogy jogszabályok alapján vezessenek le blődségeket, még nem láttam. Felháborodásomat csak fokozta, hogy a cikk írója a NAV Tájékoztatási osztályának a vezetője.
Mi volt a hiba a NAV érvelésében?
A NAV állásfoglalása addig oké, hogy önálló gazdasági tevékenységet vagy egyéni vállalkozóként lehet végezni, vagy megbízási jogviszonyban (adószámos magánszemélyként). De a csúsztatás ott van, hogy a megbízási jogviszony és a munkaviszony nagyon nem szinonim fogalmak.
A Kata törvény kimondja: a kisadózó nem szerezhet bevételt a kifizetőtől. Csakhogy munkaviszonyban nem bevétel kap, hanem munkabért – ez jogilag és adózásilag is két külön kategória. Ráadásul munkaviszonyban a dolgozó nem önálló tevékenységet végez (amit ÖVTJ kóddal azonosítanak az egyéni vállalkozói nyilvántartásban), hanem munkakört tölt be (FEOR kód alapján). Az egyik körte a másik alma (tevékenység és foglalkozás besorolás nem függ össze).
A NAV hivatalos álláspontja és annak megváltoztatása
Hogy tiszta vizet öntsek a pohárba, állásfoglalást kértem a NAV-tól, és hivatkoztam a vitatott cikkre. Kifejtettem röviden, hogy miért vagyok más állásponton, hangsúlyozva, hogy a Kata törvényben nincs korlátozó rendelkezés a kisadózó egyéni vállalkozó vállalkozói jogviszonyon kívül létesített jogviszonyaira.
A NAV-tól kapott válaszlevélben a szokásos módon mindenféle törvényi szöveget összeollóztak arról, hogy mi a gazdasági tevékenység, és hogy azt csak egyéni vállalkozóként lehet végezni, ha az a tevékenység az egyéni vállalkozók nyilvántartásban szerepel. Majd logikai összekötés nélkül megismételték szinte szó szerint Kecsmárki cikkének állítását: „A jelenlegi álláspont szerint nincs arra sem lehetőség, hogy e tevékenység végzésére egyes kifizetőkkel munkaszerződést, illetve egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződést kössön.”
Mivel nem bírom a hülyeséget, ezért ezt nem hagyhattam annyiban! Egy határozottabb hangvételű levélben kértem, hogy álláspontjukat konkrét jogszabályhellyel támasszák alá. Kifogásoltam a logikai összefüggés hiányát rámutatva, hogy a munkaviszonyban végzett munka nem gazdasági tevékenység!
Emlékeztettem a tisztelt hatóságot, hogy a munkaviszony és a vállalkozói jogviszony megkülönböztetésére több évtizedes gyakorlatuk van. A régi Kata törvény erre direkt ki is volt élezve! – csak épp ellentétes indíttatásból. A vállalkozóként számlázott, de valójában munkaviszonyt megvalósító esetben a bújtatott foglalkoztatás következményeivel kellene számolnia az érintetteknek. Tehát nem állíthatnak olyat, hogy egyéni vállalkozó valamilyen tevékenységet nem végezhet munkaviszonyban, ha a körülmények alapján egyértelműen munkaviszony valósul meg.
Rávezetés egy egyszerű példával
Levelem végén egy egyszerű, könnyen átérezhető példával világítottam meg, hogy téves álláspontjukkal súlyos anyagi kárt okoznak. A példában egy varrónő esetét hoztam fel, aki katás egyéni vállalkozóként nem kap elég megrendelést, ezért kénytelen napi négyórás munkaviszonyba elmenni a közeli varrodába.
A foglalkoztatás egyértelműen a munkaviszony jegyeit hordozza: adott helyen, kötött munkaidőben, alá-fölé rendeltségben, utasítás alapján kell a munkát elvégezni. Ilyen esetben, ha tényleg nem élhetne a szerződéses szabadság jogával, azaz nem köthetne munkaszerződést, csak vállalkozói szerződést, ami alapján beszámlázna a varrodába, akkor nem csak a kata adózást veszíti el, hanem a munkaadójával együtt a bújtatott foglalkoztatás következményeivel is számolni kellene.
Tehát, ha a NAV állítása igaz lenne, akkor vagy a kiegészítő munkavállalás lehetőségétől esik el a példában felhozott varrónő, vagy komoly büntetést kockáztat a bújtatott foglalkoztatás megvalósításával. Mindkét eshetőség jelentős anyagi kárt eredményez, amit egy téves értelmezés miatt kellene elszenvednie hősnőnknek. Na ez már elég erős érv volt ahhoz, hogy szöget üssön a NAV-munkatárs fejében, és az álláspont újbóli átgondolását kezdeményezze.
A fordulat
A NAV-tól erre a levélre már azt a választ kaptam, hogy „szakmai egyeztetést kezdeményeztünk, melynek eredményéről tájékoztatni fogjuk”.
Az állásfoglalások a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Tájékoztatási Osztály boszorkány konyhájában készülnek, és azt alkalmazzák egységesen a NAV munkatársai. Itt most új „recept” volt születőben!
Mindössze fél év kellett hozzá – én már nem is reméltem választ -, amikor épp szabadságom alatt megkaptam a NAV levelét. Nem tagadom, igazi szakmai kielégülés volt számomra annak minden sora. Itt letöltheted te is.
A kedvencem részemet idézem csak belőle:
„Tekintettel arra, hogy a munkaszerződést a magánszemély nem katás egyéni vállalkozóként köti meg a munkáltatóval, ezért ilyenkor a Kata tv. 5. § (1) bekezdés g) pontja szerinti, a kata-alanyiság megszűnését eredményező szabály alkalmazása nem merül fel, hiszen a magánszemély nem a kisadózóként végzett termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra tekintettel szerez bevételt, az így befolyt bevétel nem katás bevételnek, hanem munkabérnek számít.”
Hát pontosan ezt mondtam én is az első pillanattól, csak nekik fél év kellett hozzá, hogy a logikai bukfencet és az egész állítás nonszensz mivoltát felismerjék. De sebaj! A lényeg, hogy hajlandóak voltak meghallani, mérlegelni, és megváltoztatni a korábban kialakított álláspontjukat!
Kinek jó ez a változás és miért?
Gondolom, mondanom sem kell, hogy ez a NAV álláspontváltozás nem csak a varrónő vállalkozóknak jó hír, hanem szinte minden szakmai képviselőit érinti. A példában szerepelhetett volna adótanácsadó, tanár, pszichológus, vagy kertész is.
Azon túl, hogy a szerződéses szabadság jogát visszakapták a katások, és szükség esetén munkaviszonnyal is bővíthetik jövedelemszerzési lehetőségeiket, van egy fontos aspektusa ennek az egésznek. Gyakorlatilag visszakapták a lehetőséget a katás vállalkozók, hogy cégnek is dolgozhassanak.
Az egy külön cikk témája lehetne, miért abszurd, hogy egy vállalkozót a törvény abban korlátoz, kitől lehet bevétele. Egy vállalkozó mindenből is igyekszik bevételhez jutni, és az tény, hogy a nagy bevételek nem a lakossági piacon vannak. Tehát a Kata törvény ezen megkötése, hogy cégtől nem lehet bevétele, gyakorlatilag olyan szinten beszűkíti a vállalkozó lehetőségeit, hogy nem tud egyről a kettőre jutni. A Kata törvény ezen szabályozása nem összeegyeztethető a vállalkozói léttel.
Remélem, egy kicsit tudtam segíteni ezzel az apró győzelemmel!
Ha szeretnél tisztán látni az adózási szabályok rengetegében, vagy adózási problémád adódik, akkor írj a hello@adotanacsonline.hu emailcímre, vagy itt a kapcsolatfelvételi űrlapon!
Ui: Nem bírom magamban tartani azt a költői kérdést, hogy milyen lelkület kell ahhoz, hogy egy durván korlátozó törvényt úgy akarjanak értelmezni, hogy az érintett vállalkozóknak még rosszabb legyen?
Ez az eset nem általános kép a NAV-ról! Nagyon sok NAV-munkatárs valóban az adózók segítése, támogatása érdekében dolgozik, hogy adókötelezettségeiknek megfelelően eleget tudjanak tenni!
